Grillezett csirkefalatok és egyéb nyalánkságok

Ma lusta háziasszonyt játszottam, illetve tegnap voltam nagyon szorgalmas :)

Tegnap délután Kedves Komám telefonált, hogy estére jönne, és ha lehet gyümölcslevest enne. Mivel tudom, hogy Drága Férjemuram és Komám is nagyon szereti ezt a nedűt, így nem fukarkodtam, megfőztem egy óriás kondérnyit :) (Receptet nem írok, már korábban írtam gyümölcsleves készítési módot a'la Puszta).

Második fogásnak kitaláltam, hogy grillezek kis csibefalatokat. Ilyenkor jön mindig Arany Emberem, és pácol :) Először jól megkeni olajjal a falatkákat, majd különböző fűszereket, fokhagymát tesz rá.

Közben készítettem egy tzatzikit. Igaszság szerint még soha nem csináltam ilyet, sőőőőt, még nem is ettem tudomásom szerint, így hát fogalmam sincs, hogy tegnap honnan szállt meg az ihlet. Fogtam egy fél kígyóuborkát, lereszeltem, kinyomkodtam. Összekeverte, két Activiával, sóztam, fokhagymát reszeltem bele, és tettem még bele őrölt köményt, és egy csipetnyi oregáno-t. Fóliát tettem rá, és betettem a hűtőbe.

Készítettem még biztos, ami biztos alapon egy hagymás-paradicsomos salátát is. Fogtam egy üvegtálat. Az aljára két rétegben lefektettem paradicsomszeleteket. Rá került egy réteg vöröshagyma, szintén karikákra végve és "szétrázva" :D erre most nem jut eszembe jobb szó. Megint paradicsom, megint hagyma. A paradicsom rétegeket sóztam. Végül 1/2 liter vízbe kevertem kb. 6 evőkanálnyi cukrot, és 2-3 evőkanálnyi ecetet. Ezt is lefedtem és betettem a hűtőbe, hogy összeérhessenek az ízek.

Végül rizst főztem hozzá.

Szóval ez volt a tegnapi vacsi, és mivel tényleg szorgos manó voltam tegnap, így mára maradt a pihenés - legalábbis, ami a főzést illeti. :) Mivel óriási adagokat készítettem, így ma mindenki még ebédre is jóllakott :)

Rakoncátlan sütő

Mit tegyen az ember lánya, ha a sütője elkezd rakoncátlankodni, a család viszont "követeli" a desszertet?

Hívjon szerelőt. Persze tudom. Jön is majd nemsokára, de nem várhatok rá, így muszáj voltam más megoldás után nézni.

Csütörtökön túrógombócot készítettem. Most is úgy, ahogy Giny-től tanultam :) ;)

Ma pedig, rétegezett, pudingos, babapiskótás fincsiséget. Az elkészítése annyira egyszerű, hogy azt hiszem, Zsofkám akár egyedül is elkészíthetné.

Fogok egy nagy üvegtálat. Az aljára régetegezek rumos tejjel alaposan meglocsolt babapiskótákat. Főzök egy adag vanília ízű pudingot. (fél liter tej, 4-5 evőkanál cukor). Ráöntük a babapiskótára. Aztán megint meglocsolunk babapiskótákat rumos tejjel. Ezeket rátesszük a puding tetejére. Következő lépésként főzünk egy csoki ízű pudingot. Ráöntjük. Megint babapiskóta. Aztán főzünk egy puncs ízű pudingot. Ráöntjük, és kész is a desszert. Ha kihűlt, betesszük a hűtőbe és pár óra múlva megesszük, az egészet :)

Alig tudtam fotózni is, olyan gyorsan fogyott :)

"Titkos játék"

Szepyke hívott egy játékra. 7 dolgot kell elárulnom magamról. Nem is olyan egyszerű ez. Azért megpróbálom leírni, hogy én milyennek látom magamat :)

1.) Talán legfontosabbnak azt tartom, hogy SZERETEK :) Nagyon és önzetlenül. Természetesen elsősorban a FÉRJEMET, GYERMEKEIMET, CSALÁDOMAT, BARÁTAIMAT. Ha valakit úgy igazán megszeretek, akkor komoly helyet kap a szívemben. Óriási szívem van :D (de erről inkább a környezetemet kéne megkérdezni) - ez így annyira nagyképűnek hangzik az én számból. Szeretek adni. Nem csak ajándékot, hanem szeretetet, meghallgatást. Szeretek segíteni, és bánt ha nem tudok. Van úgy, hogy sétálok az utcán, (bár mióta itt élek, ilyen nem volt) ránézek egy ismeretlenre és megszakad a szívem. Pedig lehet, hogy jobban keres mint én, vagy megvan mindene az illetőnek, de mégis valamit látok benne, ami miatt megsajnálom.... hülye vagyok tudom :)

2.) Ha valaki megkérdezné, hogy mi az az étel-ital, ami nélkül nem tudnék élni, akkor biztos, hogy a fagyit és a kakaót mondanám. Ezekkel úgy vagyok, mint egy dohányos a cigivel. Bármikor, bármennyit :) Persze ez az alakomon is nyomot hagy, de azt hiszem ki vagyok békülve magammal, persze lehetnék soványabb, meg lehetne vékonyabb a bokám, meg hosszabb a combom :) de én ilyen vagyok, a környezetem is elfogad így. Két éve, egy betegség miatt nagyon lefogytam (kb. 20 kiló szaladt le rólam), akkor a legkedvesebb unokatesóm azt mondta, hogy ez nem is én vagyok :) És tényleg nem :) Gyorsan vissza is szedtem. :D

3.) Alapvetően jókedélyű vagyok, rengeteget nevetek, kacagok, hahotázok. Néha persze van olyan is, hogy szomorkodom, vagy mérgelődöm. Ilyenkor sírok vagy kiabálok egy jót. Ezzel elszáll a rossz, és újra a régi bohókás emberke vagyok. Nem bírom bent tartani az érzelmeimet.

4.) Szeretem a zenét, mindenféle zenét. Hallgatom főzés közben, mosogatás közben, kertészkedés közben, vezetés közben, takarítás közben. Mindig. Ehhez kapcsolódik, hogy táncolni is nagyon szeretek. Bármikor képes vagyok nekiállni "bugizni".

5.) Nagy álmodozó vagyok, egészen kicsi gyerekkoromtól. Szerencsésnek is mondhatom magam, mert a sok-sok álmodozás eredményeképpen valami valósággá is vált mára. Mostanában szoktam azon gondokodni, hogy már eltelt egy csomó idő, és nem álmodoztam. Valószínűleg az ember, amikor felnőtté válik, akkor ezt úgy maga mögött hagyja. De ez így nincs jól, így gyorsan el is kezdtem álmodozni. Hogy miről??? Na az tényleg titok, majd ha megvalósulnak, elárulom :)

6.) Optimista vagyok, néha túlságosan is. Hiszem és tudom, hogy mindig jó történik, vagy ha valami rossz is, az is jóra fordul és annak is valami oka van. Az emberekről is mindig jót feltételezek, hiszek nekik, ebből adódóan csalódtam már sokszor... de sosem tanulok ezekből a dolgokból. Hamar megbántódom, de nem tudok sokáig haragot tartani (max. 5 perc) :D

7.) Nem szeretek szerepelni, magamutogatni. Ez már az iskolában is komoly gondot okozott, mondjuk feleléskor. Egy társaságban viszont hamar megtalálom a hangot az emberekkel. Hiába vannak "nőisebb idomaim" :D, nem tudok olyan felsőt felvenni, amit már kicsit is kivágottabbnak érzek, abban pucérnak érzem magam. (Ebben is hülye vagyok) :) Szeretek vendégül látni, jóllakatni, beszélgetni. Szeretek kirándulni, jönni-menni. Mindig be van sózva a popsim :D Szeretek fotózni.

+1: bár ezzel egy kicsit módosítottam a szabályokon, de ez még ide kívánkozott (persze lehet, hogy eszembe jutna még több minden). Szóval. Jelenleg 2 gyermekem van. Nagyon szeretnék még egyet (vagy még kettőt). A jelenlegi "országhelyzet" ezt viszont nem teszi lehetővé. Sajnos most teljesen felelőtlen lenne vállalni még akár egyet is. Remélem, hogy kb. 30-35 éves koromig mutatkozik majd valami javulás, és akkor szülhetek még. Mindkét lányom születését csodaként éltem meg. Persze fájt, fájt. De mindig az jutott eszembe utána, hogy ez az egyetlen olyan dolog az ember életében, ami tényleg fontos. Mert lehet az embernek sok diplomája, jól fizető állása, szép lakása, szép autója.... de egy gyermeket megszülni és nevelni?!?!! Na szerintem ez az, amiért érdemes élnem. Nekem ez a hivatásom :)

+2: mégiscsak gasztroblogban vagyunk :). Imádok palacsintát sütni. Nagyon megnyugtat, nagyon szeretjük, így bármikor hajlandó vagyok nekiállni. Mosogatni viszont nem igazán szeretek... de egy szükséges rossz.

Köszönöm SZEPYKE a meghívást. Örömmel játszottam :) Én is továbbadnám

- Csacskamacskának, mert kíváncsi vagyok, hogy ő milyen 7 dolgot tudna leírni magáról :) Sokban hasonlítunk, ezt tudom ;)

- Ginynek - na ő lehet, hogy azt mondja, hogy menjek a francba :D de tőle elnézem :D :D :D Nővérkém, esetleg 7 scrap oldallal megelégszem, magadról :D :D

Másoknak nem tudom továbbadni, mert úgy látom, hogy akiknek küldeném, már megkapták máshonnan.

Mégegy sapi

Gizi pár nappal ezelőtt nagyon meglepett. Kaptam ugyanis tőle is egy sapit :) KÖSZÖNÖM. Nekem már az is nagy Boldogság volt, hogy Edith nekem ajándékozott egyet, de ez a második azért is különleges számomra, mert nem is tudtam azt, hogy Gizi nyomon követi konyhai csínytevéseimet.

KÖSZÖNÖM GIZI mégegyszer!!!! :)


Tovább ha lehet, akkor nem adnám. Kb. most is ugyanazok jutnak eszembe először, mint akiknek ki is osztottam múlthéten. /Egyébként minden héten találok olyan új blogokat, amik nagyon felkeltik az érdeklődésemet. Jó ez a "bloggerség" :)/

Szalonnás-gombás spagetti/Stahl

Ma nem volt kedvem órákig ott állni a konyhában. Felütöttem az egyik Stahl receptes könyvemet, és majdhogynem itt nyílt ki :)

Füstölt szalonnát (15 dkg) kevés olajon picit megpirítottam, majd kivettem az edényből a szalonnadarabkákat és a helyükre hagymát, fokhagymát dobtam, majd üvegesre pároltam. Utána következtek a gombaszeletkék (30 dkg körül), petrezselyemzöld, só, bors és fedő alatt pár percig főztem. Amikor elkészült a gomba is belezúdítottam 2 dl tejszínnel elkevert tojássárgáját (1db), visszatettem a szalonna darabkákat. Egyet rottyant, és végül kifőtt spagetti tésztával tálaltam.

Gombával töltött szűzpecsenye vegyeskörettel - ahogy apósom kívánja

Decemberben a disznóvágáskor történt. Apósom a szűzpecsenyét látva felsóhajtott: "Hmm Szilvikém, de megenném ezt gombával töltve". Én, kedves, jó menyeként, egyből rávágtam: "Jó, majd én megcsinálom".

A szűzpecsenye egészen tegnap estig várt a fagyasztóban. (Eddig ugyanis nem volt alkalmam rá, hoyg megcsináljam - hétköznap kapják az ételt az oviból, hétvégén pedig sógornőm szokott rájuk főzni) Na de ma eljött az ő napja is :) Megsütöttem a halját, mert itt így hívhák a szűzpecsenyét :)

Először is egy nagy fej hagymát és egy nagyon duci gerezd fokhagymát olajon üvegesre pároltam. Ráöntöttem a gombát (ami sajnos most konzerv volt - jobban szeretem a frisset). Sóztam, borsoztam, tárkonyoztam, petrezselyemzöldeztem (na már ha van ilyen szó). És fedő alatt az egészet össze"rottyantottam". Amikor a gomba megpuhult hozzáadtam 1 tojássárgáját és 1 evőkanál zsemlemorzsát. Ezzel a töltelék el is készült.

Fogtam a szűzpecsenyéket (mert kettő is készült) és megtöltöttem. (Szerencsére a disznóvágáskor egy eszközzel már ki"fúrták" nekem a közepét, így már nem volt olyan nehéz dolgom. Amikor mindkettőt megtöltöttem a külsejüket megsimiztem:

- először sós kézzel

- aztán borsos kézzel

- végig pirospaprikás kézzel

Fokhagymákat pakoltam a tetejére, és egy olajjal meglocsolt tepsibe tettem. Alufóliával lefedtem, és így sütöttem kb. 1 órán keresztül, 200 fokon. Amikor puhának éreztem a villát beleszúrva, levettem a tetejéről a fóliát és visszatettem a sütőbe pirulni.

Krumplipürét és kukoricás rizst kínáltam hozzá. Mártogatónak pedig fokhagymás mártást tettem mellé, jó sok fokhagymával :)

Zöldborsóleves daragaluskával

Három napja szakad az eső. Mérges is voltam tegnap is, meg ma is, mert elmosta a betervezett szabadtéri gyereknapi programunkat.

Ma úgy döntöttem, dacolva az idővel egy igazi tavaszi-nyári gazdag borsólevest készítek, és láss csodát délutánra még a nap is megcírogatta a bőrünket :)

Egy leveses fazékban egy kisebb fej hagymát apróra vágva, üvegesre pároltam olajon. Beletettem a zöldborsót, az kis hasábokra vágott répát és egy egész petrezselyem gyökeret (ezt pesti lányként csak fehérrépának hívtam, de itt így mondják :D ) Picit megforgattam. Szórtam rá lisztet, pirospaprikát. Felöntöttem forró vízzel. Kb. 10 perc főzés után hozzáadtam kockára vágott krumplit. Sóztam, picit borsoztam, és tettem bele petrezselyem zöldjét is. Jó apróra vágva.

Amikor minden megpuhult, elkészítettem a daragaluskát (mert ez volt hozzá a kívánság). Elővettem a Horváth Ilona-féle szakácskönyvemet és abból kevertem-kavartam. Egy edénykében 1 tojásfehérhét kemény habbá vertem, hozzáadtam a sárgáját és annyi (ha jól emlékszem 4-5 evőkanálnyit számoltam) búzadarát, hogy a tészta lágy maradjon. Ezt egy kiskanállal a levesbe szedegettem és 2-3 percig főztem.

Az így elkészült levest pedig ettük, és ettük, és ettük ... :)

Sajtos és szezámos rudacskáim

Igazság szerint nagyon ritkán sütök sós dolgokat. Ha vendégeket várunk, inkább édessel szoktam kedveskedni, a sós részt pedig elintézem vásárolt sós mogyival, pereccel, vagy ilyesmikkel.

Az utóbbi időben viszont van egy olyan sós rágcsa :) amit egyre gyakrabban megsütök. Az oka, amiért ilyen gyakori vendég lett nálunk:

- nagyon gyorsan elkészül

- viszonylag kevés hozzávalóból tetemes mennyiség készül

- nagyon finom és nagyon eteti magát

A recept eredeti, családi, még a dédim füzetéből származik. Persze ők akkoriban nem szórtak rá szezámmagot.

50 dkg lisztet elmorzsoltam 25 dkg margarinnal. Hozzáadtam 1 egész tojást, 1 kiskanál sót, 1 kis doboz tejfölt, 1 cs. sütőport. Ebből tésztát gyúrtam. Négyfelé szedtem (hogy könnyebben kezelehető legyen). Lisztezett deszkán kinyújtottam, bekentem tojásfehérjével. Egy részére sajtot reszeltem, máshol szezámmaggal szórtam meg. Pizzavágóval felszabdaltam és egy nagy gáztepsire pakoltam, majd forró sütőbe toltam (220 fokon szoktam sütni általában). Aranybarnára sütöm. És kész is. Ugye milyen egyszerű?? :)