Sajtos-gombás tejszínes Palacsinta

Ha palacsintáról van szó, nem nagyon tudok kedvenceket megnevezni, mindegyiket szeretjük valamiért.

A mai ebédünket ritkán készítem ebédre, sokkal gyakrabban kerül vendégvárós vacsoraasztalra. De ma, a finom friss gombát annyira megettem volna, hogy a levesen kívül, a palacsintába is ezt tettem. Tehát tényleg gombát ettünk gombával.

Sütöttem palacsintát :) Ilyenkor 50 alatt meg sem állok... mármint sütésben :D

Közben egy jó nagy fej vöröshagymát apróra vágtam és olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a szintén apróra összevágott gombával, sóztam, borsoztam, tárkonyoztam, enyhén pirospaprikáztam és felöntöttem egy kevés vízzel. Fedő alatt puhára főztem. Amikor megpuhult, úgy jártam el, mint a levesnél, kevés liszt (itt tényleg nagyon kevés kell) tejszínnel, majd nyakonöntve a gomba.

Fogtam a palacsintáimat és a gombákat beletekertem, hajtottam. A tálamba először került 4 gombás palacsinta került, majd rá 4 sajtos palacsinta, majd megint 4 gombás, végül a tetejét leöntöttem a tejszínes-gombás "lével" :) reszeltem rá sajtot, és bedugtam a sütőbe. Pár percre csak, mert többet nem tudtunk várni :) így a sajt csak szépen ráolvasd a palacsintára. Nem volt ideje pirulni :)

Szépnek ezt sem nevezném, de az íze.... fantasztikus. Aki szereti a gombát, annak különösen jó szívvel ajánlom! :)

Tejszínes (marék) zöldségleves

Annyiféleképpen kezdhetném ezt a bejegyzést, pl. úgy, hogy ma gombát ettünk gombával. Vagy úgy, hogy miért maréklevesnek neveztem el a mai első fogásunkat.

Az ok teljesen egyszerű, mindenből épp egy maréknyi került bele. Egy marék vajbab, egy marék borsó, egy marék répa, és egy marék gomba. Ezeket feltettem egy leveses edényben, felöntöttem vízzel, dobtam bele leveskockát, sóztam, tárkonyoztam és fedő alatt mindent puhára főztem. Amikor megpuhultak a zöldségek, egy kis tálkában egy púpozott teáskanálnyi lisztet összekevertem kb. 1-2 dl tejszínnel, és egy kevés főzőlével, végül besűrítettem vele a levest.

Az íze olyan tavaszi, nyári. Nem tudom miért, de valamiért nekem ez a fajta leves, mindig ezeket az évszakokat juttatja eszembe. Nagyon fincsi lett, még KedvesFérjem is háromszor szedett belőle, pedig ő nem olyan nagy levesevő, mint mondjuk én. :)

Nem is szép, nem is királyi menü ...

... de finom.

Sokszor úgy jön ki a lépés, hogy 11 óra körül jutok oda, hogy feltegyem az ebédet. Ez ma sem volt másként. Ilyenkor jól jön néhány gyors, tényleg pár perc alatt elkészíthető étel.

És mi az, ami gyorsan készen van? Hát persze, tészta.

Ma a választásom a sajtmártásos, szalonnás makarónira esett. Az elkészítése roppant egyszerű. Szerintem leírnom sokkal tovább tart majd, mind elkészíteni és megenni.

Tehát akkor:

Egy nagy lábasba felteszek forró vizet, és amikor forr, sózom és beledobom a tésztát. Főzöm utasítás szerint.

Közben a házi szalonnát apró kis kockákra vágom, és egy kis edényben kisütöm a zsírját. Ha túl sok zsír kijön belőle, akkor egy evőkanállal veszek ki a lábasból, mert nem szeretjük, ha "cuppog". Közben egy kis tálkában összekeverek tejszínt és krémsajtot és ezt óvatosan ráöntöm a szalonnadarabkákra. Tényleg óvatosan, mert különben könnyen megégeti az embert. Kicsit összeforralom, borsozom (ha szükséges sózom) és kész is a mártás. Azért nem írtam mennyiségeket, mert ezt mindig úgy készítem, ahogy éppen kedvem tartja, van, hogy nem is teszek bele sajtkrémet, vagy tejszínt, csak simán tejfölt.

Végül tányérokra szedem, és reszelt sajttal tálalom.

Tejfölös tészta kicsit másként :)

Karaj fokhagymás bundában, rizibizivel; Molnárkalács

Íme, mai ebédünk. Fogtam a karajszeleteket és sűrű fokhagymás, sós, borsos, szódabikarbónás palacsintatésztába forgattam őket. Majd forró olajban kisütöttem. Gyermekkorom egyik nagy kedvencével, rizi-bizivel tálaltam. Na és persze házi ubival. Desszert is készült. Délután kézrdezgettem az én KedvesFérjemet, hogy mit enne? Ő szinte gondolkodás nélkül rávágta: Molnárkalácsot.

Ezzel fel is adta a leckét. Nincs se sütőm, se tudásom :)

Persze sütőm lett gyorsan, elszaladt apósomékhoz, és nemsokkal később megjelent egy igazi antik, apósom által még inasként készített molnárkalácssütővel.

A molnárkalács (vagy nevezik még malomkalácsnak is) egy eredeti PALÓC nyalánkság. És nekem, mint "palócmenyecskének" :) igazán illene tudom, hogy hogyan készül. Védelmemre legyen mondva, hogy ilyen titulusom még csak három éve van :), így a telefonért nyúltam, és tárcsáztam Férjem 91 éves nagyiját.

Az ő receptje így hangzott: Tegyél nagy tálba lisztet, tojást, maréknyi cukrot, maréknyi zsírt... Szeretem dédikém, de ilyenkor, ha ilyen receptet mond, mindig elfog a kétségbeesés :). Mekkora egy marék? Mennyi liszt kell? Mekkora tálba? Csupa-csupa kérdés.

Itt álltam, egy gyönyörű sütővassal, molnárkalácsra éhező családtagokkal, és... recept, tutirecept nélkül.

Ilyenkor jön jól az internet. Igenám, de valahogy nem találtam olyat, ami hasonlított dédikém receptjéhez, így ötvöztem az ő általa elmondottakat és az olvasottakat.

Így született meg a saját kis receptem, amin még azért van mit finomítani, de elsőre így sikerült.

40 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál cukor (lehet púpozni), csipetnyi só, 4 evőkanál olaj és annyi tej, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb állagú tésztát kapjunk. Kanalazható legyen.

A sütőt a gáztűzhelyen felforrosítjuk, beleteszünk a közepére kb. 1 evőkanálnyi tésztát, és összenyomjuk. Addig kell sütni, amíg "hangot ad ki". Olyan hangot, mintha kihívtuk volna a mentőket :). Majd a sütőt megfordítva a másik oldalát is sütjük. Nem kell sokáig, tényleg csak pár szempillantás, és kész is.

Vittünk dédinek is egy párat. Kíváncsi voltam a véleményére, mert ő nagy kritikusom, ha ilyen régies édességeket készítek.... és átmentem a vizsgán :)

Apósom kb. 50 éve ilyen mintázatú sütőt készített. Szerintem gyönyörű.

Ropogós szezámos csirkecomb, ezzel-azzal :)

Már meg sem merem említeni, hogy kitől származik a recept, illetve az alapötlet. :) Igen, bizony Anyamanyától, megint :)

Én nem joghurtba, hanem felvert tejes-tojásba forgattam a combokat (amiket korábban sóztam), utána pedig szezámmagba, és így mentek a sütőbe, sütőpapírra (olajjal meglocsolva). 200 fokon kb. 1 órát sütöttem.

Háát ez tényleg fincsi. Rizzsel, ubival, kukoricával és muzsdéjjal tálaltam :) mindenki azzal ette, amivel kívánta. Én leginkább mindennel :)

Almás pitém

Érdekes. Rájöttem, hogy én nem is nagyon szeretem az almás pitét. Megeszem, de az utóbbi pár pite sütéskor azt hiszem nem is ettem, még csak meg sem kóstoltam. Nem tudom miért. (Illetve tudom, én jobban szeretem a teasüteményeket, ishlert, linzert, muffint, palacsintát :) meg ezeket a könnyű, gyorsan bekapható nyalánkságokat. Nekem egy pite valahogy nem nyújt felejthetetlen "gastroélményt".

Na de ez csak én vagyok. Rajtam kívül viszont élnek itt velem páran, akik nagyon szeretik. :)

Így ma késő délután hirtelen felindulásból összedobtunk egyet Zsofkával:

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt

20 dkg margarin

15 dkg cukor

1 cs. sütőpor

1 tojás

kevés tej

A lisztet elmorzsoltuk a margarinnal. A tojást kikevertük a cukorral. Végül az összes hozzávalóval együtt összegyúrtuk.

Közben kb. 8 normál méretű almát megházomztuk, lereszeltük. Egy lábosba tettük, ízlés szerint fahéjjal, cukorral ízesítettük, és kis lángon főztük. Amikor már jó, "pités" állagú lett, levettük a tűzről és félretettük kicsit.

Végül a tésztát kétfelé szedtük. Az egyik felét kinyújtottuk, és egy tepsi aljába tettük. Ezen szétterítettük az almát, majd a tetéjere is nyújtottunk tésztát. Villával megszúrkáltuk, és 180 fokon kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttük.

Amikor kihűlt, szeleteltük, porcukroztunk (eddigre a lányok már aludtak) :) így holnap ebéd utánra kész is a desszertünk :)

Szintén Anyamanyától

Igen, megint Tőle "loptam" egy receptet :) Amikor olvastam főzős blogját rögtön megtetszett ez a muffin. Csupa Csoki :) és gyönyörű. Persze kipróbáltam. A receptet egy az egyben tőle vettem, semmit nem változtattam, de azért idemásolom:

Hozzávalók:

12,5 dkg olvasztott vaj,

12,5 dkg cukor,

12,5 dkg liszt,

2 tojás,

1 tk sütőpor,

1-2 ek szobahőmérsékletű tej

A kimért lisztből 1 evőkanálnyit kivettem, és "cserébe" beletettem 1 evőkanálnyi cukrozatlan kakaót. Innentől ment minden mint a karikacsapás. Külön tálkában a száraz, és külön a nedves hozzávalók. Majd összeöntöttem, összekevertem és a muffinformába kanalaztam.

200 fokon 20 percig sütöttem.

Amikor készen lett, hagytam hűlni, végül kis tejszínnel elkevert olvasztott csokit kanalaztam a tetejére, amit végül idő hiányában nem kentem szét. Végül dekorgyöngyöt szórtam rá :)

Egy az egyben, ahogy Anyamanyától tanultam :) KÖSZI!!!

Nagy sikere volt, pedig nálunk csokis muffinból eddig csak egy Stahl féle volt befutó :) Mondom eddig :)

Ez tényleg egy Csoki Bomba, vagy inkább Bomba Csoki??? Nem is tudom már :)

Anyamanya feketeerdő triffle-je alapján

Hát az úgy volt, hogy egyik legkedvesebb bloggertársam naplóit olvastam. Mindig végignézem mind a hármat :) Aztán megakadtam itt. Gyorsan ki is faggattam, hogy mit és hogyan kell :) Aztán elhatároztam, hogy valamikor, de a közeljövőben elkészítem.

"A mai napra épp jó lenne" (reggel így ébredtem, ugyanis névnapozunk - Kedves Férjemét). Ahogy délelőtt elcsendesedett a ház (Zsofka oviban, Apu melóban, Dorka meg "szundiban") meg is néztem, hogy mi az ami van hozzá. Megállapítottam, hogy tojásom van, tehát piskótát tudok sütni. Aztán nézzük csak. Krémhozzávalók. Natúr vajkrémem mindig van, viszont tejszínen csak 200 ml volt itthon. De elhatároztam, "egy életem egyhalálom :D én a triffle-t úgy kívánom" :) Marad a féladag készítés.

Sütöttem egy piskótát, így csak 4 tojásból. Kikevertem a fél doboz vajkrémet 2 evőkanál porcukorral és 1 cs. van.cukorral.

Aztán fogtam egy üvegtálat, az aljára tépkedtem piskótadarabokat. Szörpöm nem volt itthon, így meggybefőtt levével locsoltam meg. Rákentem a lekvárt, erre pedig a krémet, majd kezdtem elölről.

A tetejére így már nem maradt vastag krém, ezért csokit "faragtam" rá :)

Már megkóstoltuk. Nagyon finom. Legközelebb nem féladag lesz, ebben biztos vagyok :)

Lasagne

Teljes mértékben megértem Garfield-ot :) Én is nagyon szeretem a Lasagne-t. Viszont ezt is most készítettem először. Szerintem hamarosan ismét sütök egy adagot :)

Így készül:

Főzök egy bolognai szószt. Így, ahogy itt már leírtam.

Főzök egy besamel mártást. 5 dkg margarint megolvasztok, rá 5 dkg liszt, és kb fél liter tej. Sűrűre főzöm.

Tepsit kikenek margarinnal. Meglocsolom besamellel, jön rá az első réteg tészta, erre megint besamel, aztán bolognai szósz, aztán reszelt sajt, rá a következő lap... és így tovább. A végén négy rétegben "kell" lennie a tésztának. Ezután bőségesen megszórom sajtimajtival :) Zsofka így mondja :)

Végül be a sütőbe, és kb. fél óra alatt megsütöm. A tetején a sajt szép aranybarna, roppanó.

És végül (egyik) kedvenc mesefilm hősöm :) Na persze, hogy a lasagne-val :)

A félős Kelkáposztafőzelék

Hogy miért félős??? Hát azért, mert mint oly sok minden mást, ezt is most készítettem életemben először. És amikor már majdnem készen volt (vagyis azt hittem, hogy már majdnem kész), még nem volt se íze, se bűze. Hát ezért.

Aztán felbátorodtam. :)

Először is egy fazékba feltettem a kelkáposzta csíkokat, és a kockára vágott krumplit. Vízzel leöntöttem, épp annyival, amennyi ellepi. Puhára főztem. Persze só, bors, kömény ment bele.

Eközben egy kis edényben rántást készítettem, amit aztán beleöntöttem a már megpuhult káposztára. Na, én itt azt hittem, hogy készen is vagyok. Kóstoltam egyszer, kóstoltam mégegyszer.... fú, semmi íze. Na most mi lesz? Az óriás"kondérnyi" kelkáposztát végül ki kell öntenem? Na nem hagytam magam :) reszeltem bele fokhagymát, tettem még bele borsot, és köményt. Ezekből rengeteget be"szippantott". Sőt, tettem még bele majorannát is. És így csak rotyogott és rotyogott hosszú percekig. Míg végre elkészült, megkóstoltam. Hááát.... ez olyan "gasztroélményt" nyújtott. És el is fogyott szinte az egész :)

Tejfölt csepegtettem a tetejére és így tálaltam. Hmm. Nagyon fincsi.

Túrógombóc - ahogy Ginytől lestem :)

Életemben először készítettem :)

És mire feleszméltem, már mind el is fogyott.

Gyakori vendég lesz :)

Recept pedig itt. Én porcukros-tejfölös öntettel tálaltam :)

Kókusztekercs

Gyors desszert kellett. Erre esett a választásom. Szerencsére volt is itthon minden.

1 tekercshez:

20 dkg darált keksz

10 dkg porcukor

2,5 dkg kakaó

1 cs.van.cukor

rumaroma ízlés szerint

tej, annyi, hogy egy jól gyúrható "tésztát" kapjunk.

Ha túl lágy, kicsit a hűtőbe tesszük.

Krém: 7,5 dkg vaj vagy margarin, 5 dkg porcukor, 1 cs.van.cukor, 7,5 dkg kókuszreszelék. Ezeket géppel jó habosra kikeverjük

A "tésztát" kinyújtjuk, megkenjük a krémmel, feltekerjük, és fóliába csomagolva hűtőbe tesszük (én egy kicsit a fagyasztóba tettem, hogy gyorsabban dermedjen). Bele lehet forgatni kókuszreszelékbe is. Gyors is, finom is, mutatós is :)

Brokkolis-baconos pulykamellcsíkok tejszínesen

A héten alig írtam ide. Nővérem már két napja kérdezgeti is: "BLOG?"

Nincs alkotói válság, vagy ilyesmi, mert a héten különösen sokat tettem vettem a konyhában. Pl. sokszor főtt ételt készítettem vacsira is. Inkább csak leírni nem volt kedvem. Olyan igazi lekvár hangulatban voltam. Ez ritka. És talán már el is múlt most megint egy időre :)

Szóval az eheti ebédjeink egyik fogása volt ez a pulykamell, brokkoli, bacon, tejszín egyveleg. Szeretjük az ilyen "ketymókat" tésztával, így viszonylag gyakran készítem ilyen-olyan, itthon éppen fellelhető hozzávalókból.

Ezt így készítettem:

Hagymát apróra vágtam, üvegesre főztem olajon, rádobtam a baconkockákat, kicsit forgattam, aztán következett az apróra vágott pulykamell. Só, bors, kömény, szerecsendió. Víz. Fedő. Rotyog-rotyog, megpuhul. :)

Közben egy nagy edényben feltettem vizet, sót, leveskockát. Beletördeltem a brokkolit. És fedő alatt puhára főztem. Amikor kész, szűrőkanállal átkanalaztam a husis edénybe, a főzőlébe pedig beletettem a tésztát, és puhára főztem. Eközben a husit összekevertem a brokkolival, tejszínt öntöttem rá, összeforraltam. Megkóstoltam, és ilyenkor szoktam még fűszerezni, ha úgy érzem vmi kevés :)

Végül pár baconcsíkot megpirítottam egy serpenyőben. És tálaláskor a tejszínes "lötyi" tetejére szórtam. Nagyon gyorsan elkészülő étel. És tapasztalatból mondom, hogy kisgyermekek is szívesen eszik :)

Tejfölös-gombás pulykamell falatkák, nokedlivel

Hívják (azt hiszem) Bakonyinak, Tejfölösnek (lakodalmakon hallottam így). De én nem nevezném inkább ilyen hivatalos néven, mert nem végeztem semmiféle kutatómunkát ezügyben. Lehet, hogy a Bakonyit pl. teljesen másként készítik. Sőt, biztos.

Azért leírom, hogy nálunk hogy készül az ilyen husi.

Most friss pulykamellből készítettem, de természetesen szoktuk sertéshúsból is enni.

Egy nagy fej hagymát apróra összevágok. Felkockázom a húst. Beleteszem a már üveges hagymába, összekeverem, pirosaranyat teszek rá. Só, bors. Felöntöm vízzel, és fedő alatt elkezdem főzni. Eközben előkészítem a gombát. Azt is összevagdosom. Én most csak a gombáim szárát használtam fel erre a célra, mert a kalapkákkal más tervem van :)

Amikor a husi még nem egészen puhult meg, hozzáöntöm a gombát és fedő alatt tovább főzöm. Ilyenkor szoktam beletenni esetleg tárkonyt, vagy majorannát, de ez ma ki is maradt, mert elfelejtettem :)

Végül, amikor már minden kész kicsit fedő nélkül is hagyom rotyogni. Beleöntök tejfölt, vagy tejszínt, és egyszer összerotyogtatom :)

Ma nokedlit csináltam hozzá. Pedig már majdnem lustaháziasszonyt "játszottam". Feltettem forrni vizet. Gondoltam, hogy majd dobok bele tésztát. Mert az gyors. Csakhogy én a tejfölös husit a legeslegjobban nokedlivel szeretem :) így győzött a poci a józanész felett :) Amíg a víz el nem kezdett forrni gyorsan egy tálban összekevertem a hozzávalókat (liszt, (ízlés szerint); 1 tojás, só, és annyi víz, hogy nyúlós nokedlitészta legyen). Aztán beleszaggattam a vízbe, kimertem, és hideg víz alatt kicsit lezuhanyoztam. Így nem tapad össze.

Frankfurti leves

'Ejj, de régen is ettem utoljára. Pontosan tudom is, hogy mikor. Négy évvel ezelőtt. Épp egyik várandósságom első heteiben voltam. Megkívántam. A többit inkább nem mesélem el, hogy mi történt. Annyit azért elárulok, hogy minden babavárásom első trimeszterében erősen émelygős voltam. ... Na azóta nem kívántam meg :) Egészen tegnapig.

Tegnap viszont, nagybevásárlásunkon egy hatalmas kelkáposzta szemezett velem, így hát hazahoztam. Ma pedig megfőztem.

Először is csíkokra szabdaltam a káposztát. Megmostam. Közben egy hagymát aprókra összevágtam, és olajon dinszteltem. Aztán rászórtam pirospaprikát, egy kis reszelt fokhagymát. Beletettem a káposztacsíkokat, jól összeforgattam, felöntöttem vízzel. Fűszereztem. Köményt (őrölt) és majorannát tettem bele. Amikor megkóstolva már azt éreztem, hogy a káposztának már nem sok kell. Beleszórtam a felszeletelt virsliket.

Amíg a virslivel is kicsit rotyog a leves, addig egy kis tálkában egy nagy pohár tejfölt, egy kevés lisztet, egy kis tejet, és a levesből kimert leveslét összekevertem, és a levesbe öntöttem. Így is forraltam egyet. És kész is.

Csokis tallérok

Valami csokisra vágytam ma. De nem akartam órákig a konyhában állni. Ilyenkor jön jól a régi nagy kedvenc. Csokis tallér, ahogy "Stahl Judittól tanultam" :)

Csokoládés tallérok/STAHL JUDIT

Hozzávalók:

20 dkg liszt

2 dkg cukrozatlan kakaópor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/4 teáskanál őrölt fahéj

15 dkg étcsoki

10 dkg puha vaj

15 dkg cukor

1 tojás

Sütőt előmelegítem 200 fokra és sütőpapírt terítek egy nagy tepsibe.

A lisztet,a cukrozatlan kakaóport, szódabikarbónát, fajéhat összekeverem. Összedarabolom az étcsokit. és belekeverem a kakaós-lisztes keverékbe.

Egy másik tálban összekeverem a vajat, cukrot és tojást. Majd összekeverem a lisztes keverékkel. A csokis masszából kis golyókat formálok, és távol egymástól elhelyezem a sütőpapíron. Sütőben 12 percig sütöm. Finom, ropogós kekszek lesznek belőle.

Az én Baráti díjam

2009. január 4.
Ezen a napon írtam először a blogomba. Ezen a napon hoztam létre. Nem olyan régen, azóta mégis annyi kedves embert megismertem.

Már nem tudom megmondani, hogy mi motivált, miért kezdtem el írni. Volt életemnek olyan időszaka, amikor vezettem naplót, rendes "papíralapút" :) de mostanában valahogy az nem ment. Pedig mindenképpen szerettem volna, ha a lányok, a lányaim, majd jókat nevessenek a róluk írt sztorikon, a nekik írt családi receptekből pedig bűvöljék el majdnani családjukat. Hát ezért.

Arra viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi kedves embert fogok így virtuálisan megismerni. Már most van olyan, akitől rengeteget tanultam, és valamiért úgy érzem, mintha ezer éve ismerném.

Meglepett tegnap két bloggertársam hozzászólása is. Díjat kaptam, méghozzá nem is akármilyet. Baráti díjat.

Ottistól és Harmony-tól érkezett. Köszönöm mindkettőjüknek, hogy rám is gondoltak.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

8 embert kiválasztani, ez olyan "kegyetlen" feladat. Tudnék többet is. Mindenesetre megpróbálom, tartani magamat a játékszabályokhoz. Bár most látom, hogy legtöbbjük megkapta már mástól is. Na de sebaj, azért én mégis őket választanám!

Csacskamacskával kezdem, mert hozzá egyéb okok miatt is kötődöm, ismeretségünk korábbra tekint vissza, ennél a blognál. Bár most beteg, de remélem meggyógyul hamarosan. JOBBULÁST kívánok Nektek :)

Mamihami - benne egy nagyon kedves embert ismertem meg. Csodálom végtelen türelmét, és odaadását, azt, hogy helytáll három (kisebb-nagyobb) apróság nevelésében, és mindezt rendkívül jókedvűen teszi :)

Latsia - vele még a Nlcafe Sütis fórumáról "ismerjük egymást". Kedvencem tőle a házi Bounty :)

Maimoni - ő volt emlékeim szerint az első hozzászólom anno :) 4 gyermek édesanyja, csodálom, emelem kalapom.

JD Dóri - az ő konyháját érzem leginkább közel magamhoz. Amikor a receptjeit olvasom, úgy érzem, akár én is írhattam volna. Remélem még sok receptet csenhetek tőle :)

Edith - nagyon kedves bloggertárs, most már tudom, hogy hogyan készül az igazi Erdélyi muzsdéj :)

Trinity - bár most látom, hogy megkapta már másoktól is, azért remélem ismét meghatódik. Rokon lélek :)

Limara - amióta olvasom a blogját, egyre erősebb késztetést érzek, hogy csakis házi készítésű péksüteményeket együnk. Remélem hamarosan tettekkel is bizonyíthatom! :)

Hát íme az én nyolcasom, KÖSZÖNÖM Mégegyszer!